A Kisbéri félvér elsősorban Telivér fajtából fejlődött ki. A fajta ivadékai tehetségesek voltak, versenyképesek. Meg kell említenünk Kincsemet, a verhetetlen kancát, aki új utat nyitott a "Guinness Book of World Records" könyvébe a töretlen 54 versenyével, és a kisbéri ménesben látta meg a napvilágot. A Kisbéri mén nemcsak permanens a telivérek versenyének történetében, de ezenkívül egy félvér ló, amelyik a "világ egyik legszebb sportlova". Alapítója a Kisbéri ménes, Magyarországon. A méntelep 1853-ban létesült 15.000 holdon, ahol gondosan kitervelték és figyelték a tenyésztő programot, segítve egy új típus kibontakozását. Az új fajtában minden megtalálható, amire vágyni lehet egy sportlóban: alkalmazkodó, atlétikus, élénk és temperamentumos. A szövetség tenyészcélja egy kiváló teljesítményű ló, mely ugyanakkor gyönyörű, kitartó, eszes, kiegyensúlyozott és tökéletes karakterű. A Kisbéri félvér lovak alkalmasak az összes lovassportra.
A fajta legfőbb jellemzője a tömegessége, amely a melegvérű igás lófajták egyik legt
A napóleoni háborúk alatt nem csak embereket ejtettek foglyul, hanem lovakat is. Így járt az a Nonius nevű anglo-norman mén is, akit a császári csapatok a rosierési ménesből zsákmányoltak, majd 1816-ban Mezőhegyesre osztottak be további szolgálatra. Ez a szolgálat a fedezés volt.A második világháború alatt katonai jelentősége lecsökkent, azóta főleg igáslóként használják, elsősorban az Alföldön. Munkakészsége páratlan. Nemcsak igás, hanen fogatlóként is kiváló. Jobb ügető képességű egyedei a fogatsportban nemzetközi szinten is eredményesek. Kocsiban és nyereg alatt egyaránt jól használható.
Egyes feltételezések szerint a történelem első hátaslovai a spanyol lovak voltak. Az ibériai barlangfestmények tanúsága szerint az mindenesetre biztosan megállapítható, hogy i.e. 5000-ben már lovagolták. A XIX. században a ritkaságára való tekintettel a spanyolok tiltották az exportját, a 100 éves tilalom 1960-ig tartott, azóta újra kezd elterjedni a világban.
1580. május 19-én, a Habsburg világbirodalom aranykorában döntött úgy I. Ferdinánd fia, II. Károly, hogy felállít egy hercegi ménest Lipicán, a Trieszthez közeli karszton elterülő kis faluban. A cél egy olyan fajta kitenyésztése volt, amely nemcsak nagyszerű tulajdonságaival, hanem pompás megjelenésével is méltón képviseli a világ akkori legnagyobb birodalmának nagyságát.
Tulajdonképpen ezek a lovak a „nagyok” kicsinyített másai. Nem pónik és nem is aránytalan törpék. Eredetük bizonytalan. Feltehetően az 1500-as években indult a tenyésztésük az arab telivér, az angol lófajták, a shetlandi póni vagy más kistermetű lovak keresztezésével. Egy másik feltételezés szerint a normál méretű lovak mutációja.
A törpe lovak esetében a legfőbb szempont a minél kisebb marmagasság. A belső tulajdonságok között ugyanilyen fontos feltétel a nyugodt természet. Érdekes módon viszonylag hosszú ideig élnek. Bár a mini lovak képesek akár 30kg-ot meghaladó málhát is cipelni, alkati adottságuk miatt a fogatolásra alkalmasabbak.